A szíve megpihent, a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik.

A virág elhervad rövid pár nap alatt, de emléked szívünkben örökre megmarad.

Álmodtál egy boldog jövőt, tündérien szépet, de a kegyetlen sors mindent összetépett.

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett.

Alszom mélyen zúgó lomb alatt, ne zavarjátok meg édes álmomat. Boruljatok a síromra csendesen, legyetek nyugodtan, már nem fáj semmi sem.

Amíg éltek értünk küzdöttek, amíg élünk nem felejtjük tetteiket.

Amíg szívünk dobog, emléked bennünk élni fog.

Az élet fájdalom, itt az örök nyugalom.

Az élet olyan, mint a viharos tenger, melyben csak dolgozik az ember. S ha egyszer céljára talál, csónakját felborítja a halál.

Az nem hal meg kit eltemetnek, csak az hal meg kit elfelednek.

Bánatunk végtelen, mert itt hagytál bennünket hirtelen.

Béke poraikra.

Búcsú nélkül mentem én el tőletek, nem búcsúzom, ma is élek köztetek.

Csak az hal, meg akit elfelednek.

Csak az tudja mi az igazi fájdalom, kinek szeretteit fedi e sírhalom.

Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.

Egy hangszer voltam Isten kezében, ki játszott rajtam néhány dallamot. Aztán eldobott és elhagyott, de fölöttem ragyognak a csillagok. (Juhász Gyula)

Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled.

Elbúcsúzom, de itt marad, belőlem néhány pillanat.

Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet.

Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott.

Életed hajnalán letört a halál, ejtsen könnyet érted, ki e sírnál megáll.

Életed sok munka volt és törődés, jutalmad legyen a nyugalom és pihenés.

Életed úgy múlt el, mint egy pillanat, de emléked szívünkben örökké megmarad.

Elfáradtál az élet tengerén, pihenj csendben a föld lágy ölén.

Elfeledni téged nem lehet, csak megtanulni élni nélküled.

Elmentél életed legszebb korában, itt hagytál bennünket bús árvaságban.

Emléked a szívünkben örökké él.

Fájó szívünk fel-felzokog érted, örökké szeretünk, nem feledünk téged.

Felejthetetlen emléketek szívünkben örökké él.

Ha rám gondoltok, köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyeiteket.

Hiába omlik rád a sír komor göröngye, emléked itt marad szívünkben örökre.

Hiába ültetünk sírodra virágot, eltemettünk ide egy egész világot.

Hiányod érezzük, emléked őrizzük.

Itt a földön nagy szeretetben éltetek, megpihenni e csendes helyre tértetek.

Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, az nem tudja mi az igazi fájdalom.

Könnyes az út, mely sírodhoz vezet, Isten őrködjék pihenésed felett.

Küzdelem és szenvedés volt az életünk, legyen nyugodt csendes pihenésünk.

Küzdöttél, de már nem lehet, a csend ölel át és a szeretet.

Magadba zártad a sors ezernyi baját, és váratlanul, búcsú nélkül minket itt hagytál.

Más világ most ahol él, más a szó és más a fény. Tavasz, ősz, nyár és tél, nélküle fúj itt a szél.

Még most is hallom a hangodat, érzem kezed, hogy most is simogat.

Megpihenni tértem, éltem alkonyán, örök nyugalmat adj nekem jó atyám.

Míg éltél, nagyon szerettünk, amíg élünk el nem felejtünk.

Nehéz e kő, de nehezebb a bánat, mely szívére borult az egész családnak.

Nem az a fájdalom, melytől könnyes lesz a szem, hanem amelyet szívünkben hordunk egy életen át, csendesen.

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, hiába szállnak árnyak, álmok, évek. (Juhász Gyula)

Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik oldalán.

Nincs a földön annyi szeretet, amennyi nékünk benne elveszett.

Nyugodjatok békében.

Síromra tegyetek egy szál virágot, az kísérje utam, amerre majd járok.

Számunkra te soha nem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok.

Szenvedésed után a halál nyugalom, de nélküled élni örökös fájdalom.

Szerető szíve pihen a föld alatt, minden érted hulló könnycsepp nyugtassa álmodat.

Szerető szíved nem dobban már többet, vigasztaló szót nem kapok már tőled.

Szeretteim ne fájjon értem szívetek, kívánom, míg éltek boldogok legyetek.

Szeretteim, én már elmegyek, küzdöttem, de már nem lehet, a csend ölel át és a szeretet.

Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben, lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben. (Alex Tamás)

Szívünkbe helyedet nem pótolja semmi, míg e földön élünk nem fogunk feledni.